Papillomaviridae ictv, Tartalom ajánló


Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni! A papillomavírusok és a polyomavírusok közötti lényeges strukturális víruskapszid átmérője, DNS hossza és genetikai jelentős DNS homológia hiánya, transzkripció iránya, stb különbségek miatt azonban a Nemzetközi Vírustaxonómiai Bizottság International Committee on the Taxonomy of Viruses; ICTV a papillomavírusok számára önálló Papillomaviridae családot hozott papillomaviridae ictv [29].

A család általános morfológiai jellemzői: 1. Peplonnal nem rendelkeznek.

Betekintés: Major Tamás - Humán papillomavírus DNS vizsgálata fej-nyaki epithelialis tumorokban

A papillomavírusokat — a gazdaszervezet a helmintikus inváziók megelőzése felnőtteknél — kifejezett fajspecificitás jellemzi, elsősorban magasabb rendű gerinceseket emlősök, madarak betegítenek meg. A fajspecificitás elnevezésükben is megjelenik: pl.

Kapcsolatba lépni Egyesülés a rákkal Noha egyes papillomavírustípusok rákot okozhatnak az általuk lakott hámszövetekben, a rák nem a fertőzés tipikus kimenetele.

Cellularis tropizmusmuk is kifejezett, produktív fertőzést a bőr és a nyálkahártyák többrétegű laphámjában hoznak létre epitheliotropizmus [57]. A papillomavírusoknak ben — teljesen szekvenált genommal rendelkező — genotípusát ismerték. Filogenetikai klasszifikációjuk az ICTV ajánlása szerint, a genom legkonzervatívabb régiójában L1 ORF a nukleotid szekvencia papillomaviridae ictv alapján történik nemzetségekbe genusegy nemzetségen belül fajokba speciesegy fajon belül típusokba, egy típuson belül altípusokra és egy altípuson belül variánsokra.

Már itt érdemes megemlíteni a HPV típusok epidemiológiai klasszifikációját.

A genitalis tractusban mintegy 40 HPV típus papillomaviridae ictv infekciót: a cervix carcinomában a malignus betegségben nem szenvedő kontrollokhoz képest lényegesen gyakrabban detektált típusokat magas onkogén kockázatú high-riska carcinomákban és a kontrollokban azonos prevalenciájú típusokat alacsony onkogén kockázatú low-risk típusoknak nevezzük [56]. Az epidemiológai klasszifikációt az 1. A HPV típusok epidemiológiai klasszifikációja. Molecular epidemiology of human papillomavirus.

J Formos Med Assoc ; A vírusgenom és az általa kódolt proteinek funkciója A vírusgenom döntő többségét fehérjekódoló génszakaszok nyitott leolvasási keretek, open reading frame; ORF alkotják 1.

papillomaviridae ictv

Ezeket két csoportba soroljuk aszerint, hogy expressziójuk a vírus életciklusának korai early; E vagy késői late; L fázisában történik-e. Az E régió mintegy bp, az L régió bp hosszú. Van a genomnak egy kb. Itt a vírus replikációjának origója, valamint a vírusgenom transzkripciójában kulcsszerepet játszó E2 virális protein és cellularis transz-kripciós faktorok kötőhelyei találhatók [57].

  1. Szemölcsök a hólyagban
  2. Papillomaviridae - Papillomaviridae - vadhibiscus.hu
  3. Parazita készítmények a gyermek számára
  4. Gyermek féreg fórum kezelése
  5. Major Tamás - Humán papillomavírus DNS vizsgálata fej-nyaki epithelialis tumorokban | vadhibiscus.hu
  6. Papillómák a nyakon és az arckezelés

Az alábbiakban az E és L proteinek funkcióit ismertetem, az ezekkel papillomaviridae ictv ismereteink nagy része BPV vagy HPV típusokon végzett in vitro kísérleteken alapul. DNS-kötő Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

Ezt a kapcsolatot — az origóhoz közeli saját DNS-kötőhelyekkel rendelkező - E2 protein stabilizálja [81]. Az utóbbi interakció azért különösen fontos, mert a papillomavírusok nem rendelkeznek saját DNS-polimerázzal. Az E1 prote7 innek az S-fázis-specifikus ciklin E-Cdk2 komplexhez történő papillomaviridae ictv felel a PV genom sejtciklus-függő replikációjáért [25].

papillomaviridae ictv

A több mint aminosavból álló teljes hosszúságú E2 protein egy szekvencia-specifikus DNS-kötő doménből és az N-terminális végén egy transzaktivátor és E1-kötő funkcióval rendelkező doménből áll.

A PV genomban lévő kötőhelyeinek lokalizációja határozza meg azt, hogy — azokhoz kötődve — a transzkripció során aktivátorként vagy represszorként viselkedik. A represszor funkcióra jó példa a HPV 16 és 18 korai promotereinek közelébe papillomaviridae ictv kötődése és ezáltal a később részletezendő E6 és E7 proteinek transzkripciójának gátlása [12, 24].

Az E1 proteinnel átmeneti komplexet képezve a replikáció iniciációjában játszik szerepet. A mitózis telofázisa során részt vesz a PV plazmidnak a cellularis kromoszómákhoz kötődésében, ezáltal elősegíti a vírusgenom bejutását az utódsejtek magvába.

Utóbbi funkció a vírusgenom fenntartása maintenance szempontjából fontos [10]. Az E4 protein — bár ORF-je a korai régióban van — a produktív vírusinfekció késői fázisában, az epithelium felső, differenciált rétegeiben detektálható. Vélhetően a virion sejtből történő kijutásában játszik szerepet a cytokeratin hálózat összeomlása révén []. Az alábbiakban ismertetett E5, E6 papillomaviridae ictv E7 proteinek — a magas onkogén kockázatú típusok esetén - transzformáló hatásúak.

Az E5 protein primer célpontja BPV 1 esetében a thrombocyta eredetű növekedési faktor platelet derived growth factor; PDGF β receptor aktiválása, fibropapillomákban vélhetően ez felel a dermalis fibroblastok transzformációjáért [56].

A mintegy aminosavból álló HPV E6 onkoprotein — magas és alacsony onkogén kockázatú típusok esetén egyaránt papillomaviridae ictv transzkripció-aktiváló hatással rendelkezik.

Факты ICTV - Выпуск 15:45 (28.10.2020)

A magas onkogén kockázatú típusok esetén észlelt transzformáló hatását azonban elsősorban a p53 tumorszupresszor protein gátlása révén fejti ki. A p53 protein egy szekvencia-specifikus transzkripciós aktivátor, mely a genotoxikus és citotoxikus ingerekre adott sejtválasz szabályozásában játszik kulcsszerepet. A sejtciklusban a G1-S fázis átmenetet a p21 ciklindependens kináz inhibitor transzkripciójának fokozása révén gátolja.

A sejtciklus gátlása teszi 8 lehetővé a DNS károsodást javító mechanizmusok hatékony működését. A p53 protein — másfelől — az apoptózisban szerepet játszó gének transzkripcióját fokozza []. A sejtkárosító ingerekre adott végeredmény így a sejtciklus gátlása vagy apoptózis lehet.

A magas onkogén kockázatú HPV típusok E6 proteinje ubiquitin-függő proteolízis révén a p53 protein szintjének gyors csökkenését eredményezi []. Az E6 protein azonban pindependens transzformáló hatással is rendelkezik.

papillomaviridae ictv

Az utóbbi években számos cellularis target molekuláját írták le, ezek funkciója részben még ismeretlen [57]. Az alacsony onkogén kockázatú típusok E6 proteinje nem fokozza a p53 protein degradációját, azonban szelektíven befolyásolja annak egyes specifikus — a fertőzött sejtek proliferációját gátló vagy apoptosist indukáló — funkcióit. Az alacsony onkogén kockázatú E6 protein is csökkenti a sejtciklus regulációjában fontos p21 ciklin-dependens kináz inhibitor expresszióját [36].

A pRB protein aktív, hipofoszforilált formájában papillomaviridae ictv E2F cellularis transzkripciós aktivátor proteinnel képez represszor komplexet, ezáltal gátolja a sejtciklus G1-S fázisának átmenetét. A magas onkogén kockázatú HPV típusok E7 proteinje a pRB hipofoszforilált formájával képez komplexet, elősegítve annak Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

Megjegyzendő, hogy az alacsony onkogén kockázatú típusok E7 proteinjének pRB kötőhelye egyetlen aminosavban különbözik a magas onkogén kockázatú típusokétól, azonban pRB kötő képessége mindössze tizede a os és a as típusénak [].

Az E7 protein további cellularis targetekhez is kötődik, ezek közül — az ugyancsak a sejtciklus szabályozásában szerepet játszó — p21ciklin-dependens kináz inhibitorra kifejtett gátló azaz ezen az úton is a sejtciklust aktiváló hatását emelem ki [45].

A késői proteinek expressziója csak produktív vírusinfekció esetén észlelhető.

Papillomaviridae

Az 55 kD L1 a fő kapszid protein, ennek 72 pentamerje alkotja a kapszidot. A papillomavírusok immundomináns neutralizáló epitópjai ezen a fehérjén helyezkednek el.

A 70 kD L2 protein az L1 pentamerek egy részéhez kapcsolódva a vírusgenom enkapszidációjában játszik szerepet [74]. A papillomavírusok életciklusa Produktív infekció. A papillomavírusok életciklusa igen szorosan kötődik a többrétegű laphám sejtjeinek differenciálódási folyamatához. A virion — akár mikroszkopikus méretű hámsérüléseken át — a stratum basale mitoticus papillomaviridae ictv rendelkező hámsejteit fertőzi. Ezen sejtekbe vélhetően nem hámspecifikus felszíni receptorokhoz kötődve jut be a vírus.

A sejtmagba kerülő és fehérjeburkától megszabaduló dekapszidáció virális DNS genomja előbb kis kópiaszámban amplifikálódik. A kópiaszám több sejtgeneráción át relative állandó marad.

A nagyszámú kópiát eredményező vegetatív DNS replikáció csak a terminálisan differenciált hámsejtekben észlelhető, az ezt aktiváló faktorok jórészt ismeretlenek [57]. A replikációhoz hasonlóan az E és L ORF-ek transzkripciója is a végbélrák kolonoszkópián differenciálódásával szinkron történik.

A mélyebb basalis és parabasalis hámrétegekben csak korai ORF-ek transzkriptjeit írták le a szövettani metszetekben a megfelelő mRNS-sel komplementer próbát alkalmazó ISH in situ hibridizáció során. A strukturális proteineket kódoló L gének expressziója csak a stratum spinosum felső részétől a felszínig detektálható [9].